Gyász: Elhunyt Péter, akinek a gyógyulásáért egy ország szorított, de végül tegnap este sajnos legyőzte őt a betegség - Nyugodj Békében Peti! Egy igazi harcos voltál!

Gyász: Elhunyt Péter, akinek a gyógyulásáért egy ország szorított, de végül tegnap este sajnos legyőzte őt a betegség - Nyugodj Békében Peti! Egy igazi harcos voltál!


Tegnap este épp a wifi-t szidtam, mert nem volt elég erős a jel, amikor jött a szomorú hír: Lhotsky Péter meghalt.

És akkor ott, abban a pillanatban tényleg megállt az élet. Egy egész ország szorított érte. Péter 30 évesen hagyott itt minket, neki cisztás fibrózisa volt, ugyanúgy a tüdő volt a fő bajforrás. Nemrég esett át transzplantáción, ennek kapcsán írtam róla cikket. A műtét után lebénult a lábfeje és a nyelve, az interjút is írásban készítettem vele, hiszen alig tudott beszélni. De annyira akart, olyan súlyos és fájdalmas előzményekkel jutott el az operációig, hogy fel sem vetődhetett senkiben a vég lehetősége.

Péter, habár állapota pici gyerekkorától súlyos volt, tanult, dolgozott, edzett. Ha végre kijutok a kórházból, megkérem Zsuzsi kezét, ezt írta nekem az interjú végére. Imádott utazni. Thaiföldre vágyott. De a közeli helyeket is szerette. Sosem tudhatta, hogy melyik az utolsó nyara, ezért minden idejét kihasználta, már ha az egészsége engedte.

Úgy élt, hogy nem lehetett hiányérzete. Habár a sors nehéz élettel kínálta meg, ő kihozta belőle a legtöbbet. Minden fájdalom, aggodalom, ájulások, kómás állapotok, géphez kötött hetek ellenére imádott éli. Mert neki az élet, a létezés nem rutin volt, hanem ajándék.

Minden percet úgy élt meg, hogy benne volt a pakliban: nem lesz következő. Nem halogatott, nem várt, nem hárított, nem tolta a felelősséget másra, nem kereste a kifogásokat. Kőkeményen edzett, olyan brutális formában volt, hogy bármelyik egészséges, harmincas férfi megirigyelhette volna. A munkahelyén helytállt, lakásra gyűjtött, családot akart, Zsuzsitól gyereket, olyan életet, mint amilyet mi, a többség élünk. Nekünk ez a hétköznap, neki ez lett volna az ünnep. Mi mérgelődünk, nyavalygunk, ő megbecsülte azt, amije van.

Aznap már nem bosszankodtam a wifi miatt. Mélyen magamba szállva türelmesen vártam a kapcsolódásra. Péter egy ilyen nyugodt estéért, amikor háborítatlanul kap levegőt, a fél karját odaadta volna. Minden további szitokszó meggyalázta volna a halálát. Csendben dolgoztam tovább. Kötelességem tanulni a halálából. De még inkább az életéből. ADATLAPJÁN végső búcsút lehet tőle venni, mindenki ossza meg, osztozzunk együtt a fájdalmon, mert elviselhetetlen :(

Forrás

Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!